Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt jót, ami tegnap történt veled.

De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

A Református Tehetséggondozó Alapítvány Kuratóriuma és a Reformációi Emlékbizottság pályázatot hirdet a Kárpát-medence protestáns középiskolái számára.

A pályázat célja, hogy a pályázók pályaműveikkel kapcsolódjanak a Kárpát-medencei protestantizmus 500 éves iskolateremtő és iskolafenntartó, múltat és jelent összekapcsoló örökségéhez.

Mindez legyen méltó a reformáció fél évezredes történetének ünnepléséhez, amely az állandóan megújuló, egyszersmind gyökereit ismerő és kutató folyamatnak is része. 

A pályamunkák beérkezési határideje: 2016.

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta.

Valahol a hegyek között bagoly kiáltott. Tódornak, a szénégetőnek csontos, fekete markában megmozdult a hosszú hegymászóbot, s kormos vége beletúrt a zsarátnokba. Szikrák pattannak.

– Ha bolondot járat velem, Istene ne legyen… – morogta sötéten, s szénporos, fekete arcában mélyek voltak a barázdák, s fenyegetőek. A másik kettő szótlanul ült mellette a rönkön. Nem volt más hely, ahova ülhettek volna a csatakos őszi erdőgerincen, így hát ott ültek szorosan egymás mellett az egyetlen rönkön, hogy valamennyiüket érhesse a tűz melege.

 Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

Egy gyermeki lélek, miután felkészítették, hogy a Földre szülessen, megkérdezte Istent:

-Azt mondták nekem, hogy holnap a Földre küldenek. Hogyan fogok ott élni, ha kicsi és védtelen leszek?

Isten így felelt:

-Angyalokat választottam ki a számodra, köztük egy nagyon különlegeset. Ő várni fog  és gondoskodik rólad.

-Itt a mennyben nem kell semmi mást tennem, csak énekelek és nevetek, ez a két dolog elegendő, hogy boldog legyek.

Akkor legyél ápoló, ha ismered a türelmet, ha másoknál benned sokkal több a szeretet, jut belőle annak is, ki út közben elesett, s hogy felálljon ahhoz az kell, hogy Te felemeld, nyújtsd felé a kezedet...

Bátorítsd a szenvedőt, akarja a gyógyulást, lássa a hitedet, akkor is ha magadban már feladtad

az egészet, de a beteg ember reményét Te magad el ne vedd, s mindezt minden nap, úgy kell megtenned... érezze benned az őszinteséget...

Egy szép napon gondtalanul sétálsz az utcán szeretteddel, az egyik pillanatban összeesik, mit teszel hirtelen zavarodban? Lehajolsz, szólítgatod, finoman pofozgatod, nem reagál (fél perc).

Mit teszel?

Bizonytalanul megnézed lélegzik-e, van-e pulzusa, de nincsen (már 2 perc). Mit teszel?

Hívod a mentőket, amire zavarodba kinyögöd hol is vagy (már 4 perc).

Ezután mit csinálsz? Újra éleszted? De hogyan? Tétovázol, hogy is állj neki, de rászánod magad, leveszed a ruháit, hogy a mellkasához jobban hozzáférj és elkezdenél valamit, de már későn.