Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Állapotbeli kötelességeink vállalása!

A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint, a Heródes elöl menekülő szentcsalád útjukat megszakítva félrevonultak, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát.

Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is.

Áldd meg, Úristen számunkra ez évet,

Hogy magasztaljon Téged minden ének,

És áldásodat a lelkünk érezve,

Feljusson az égbe!

Szentlelked legyen mindenben vezérünk,

Tanácsadónk és irányítónk nékünk.

Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek,

Csak amely él Érted!

Az igazmondás, tisztelet és hála

Szívünkben leljen örökös lakásra,

Hiábavaló dolgoktól óvjon meg

Megmentő kegyelmed!

Abban a nehéz órában, amikor Szent József megtudta, hogy családjával menekülnie kell Heródes gonoszsága elől, az angyal a szamarat is felébresztette az istállóban. „Kelj föl! – mondta neki a magasból az angyal –, Szűz Máriát urával most Egyiptomba fogod vinni!”

 A szamárnak ez egyáltalán nem tetszett. Nem volt valami jámbor szamár, sőt egy kissé inkább csökönyös. „Nem tudsz erről magad gondoskodni? – kérdezte bosszúsan. – Neked szárnyaid vannak, nekem meg mindent a hátamon kell cipelnem.

 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.  Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.  ert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.  Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. 

 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás,  mert ezek miatt haragszik Isten.

A nevetés régóta mozgatja az orvosok fantáziáját, hiszen számos kedvező, bár nagyon nehezen bizonyítható hatást tulajdonítanak neki.

A legtöbb orvos a pozitív gondolkodást, a bizakodó életszemléletet, a jó társaságban eltöltött időt, az egészséges kikapcsolódást egyértelműen gyógyerejűnek tartja. A felsorolt körülményekkel pedig kéz a kézben jár a nevetés. A kérdés már csak az, a nevetés önmagában is gyógyít-e? Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: azért gyógyulunk, mert nevetünk, vagy azért nevetünk, mert gyógyulunk?

Legyek bármennyire rugalmas és kalandvágyó is, az ilyen mértékű változások mindenkit megviselnek. Engem is.

Ahogy hajtogatom a ruháimat, eszembe jutnak a nagy újrakezdők a Bibliából. József, akit testvérei eladnak, és Egyiptomban kell új életet kezdenie.

A vendégek érkezése előtti egy-másfél nap (ha jut ennyi kegyelmi idő) a pánikszerű rendrakásról szól, ami leginkább azt jelenti, hogy a természetes, organikus káoszt alkotó dolgaimat eleinte valamilyen tulajdonságuk alapján csoportosítva rendezem el. 

Ha elfáradtam a csoportosítgatásban, rendezgetésben, akkor már csak pár határozott mozdulat az asztalon, a tálalószekrényen, a konyhapulton, és aki bújt, aki nem, kacatjaim pár napra dobozokba kényszerülnek.