Él az Isten!

1981-ben voltam utoljára kórházban sárgasággal, a csíksomlyói fertőzőn! Előtte a bukaresti katonai kórházban kezeltek közel két hétig! Letelt a 18 hónap, véget ért a bakaság, leszereltem, szédelegve hazautaztam Csíkszeredába, ahol nemsokára újból besárgultam! Befektettek egy nagy kórterembe, hol mindenki nagyon beteg volt! Ott, a kiszolgáltatottság földjén tanultam meg tisztelni az orvosokat, bízni bennük és az általuk gyógyító Teremtőben

Már egy ideje vesekővel küszködtem. Hát, a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám! Imádkoztam Istenhez, hogy „gördítse el a követ az útból". Meg is tette – egy sebészen keresztül. Egy hónap elteltével, végre műtétre került a sor, és megszabadultam a kőtől.

Előtte egy hónapig azt mondogattam a családomnak: „Mi a baj velem?" Azonban a baj nem velem volt, hanem bennem. Egy kő volt a vesémben, de attól még én magam, nem lettem kő.

Dicsőítünk téged, Istenünk, mert magad vagy az irgalom. Mi is ebből élünk.

Köszönjük, hogy nem bűneink szerint cselekszel velünk, és nem fizetsz nekünk a mi álnokságaink szerint.

Bocsáss meg minden langyosságot, ami az életünkben van. Bocsásd meg, amikor kételkedünk ígéreteidben, kétségbe vonjuk mindenható hatalmadat. Ráadásul ezt nem is merjük becsületesen bevallani, viszont nem merjük rád bízni sem magunkat, sem gyermekeinket, sem népünket nagy reménységgel és hívő bizonyossággal.

Valószínűleg mindannyian ismerjük az influenza és a megfázás kellemetlen tüneteit, ide értve a fejfájást, a köhögést, a nehézlégzést vagy a lázat. Néha még arra sincs erőnk ilyenkor, hogy kikeljünk az ágyból és teát készítsünk magunknak. Éppen ezért törekedjünk a megelőzésre. Mit tehetünk? Milyen védekezési módszerek vannak az influenza és a megfázás ellen?

2020. november 21. – Szombat

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét.

"Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat." - mondták az apostolok neked, Uram, a Tábor hegyén.

Olyan szívesen szemlélem Szent Pétert, akit egy szép elmélkedés után elviszel halászni, megtöltöd hálóját hallal, és utána szeretettel meghívod munkatársadnak.

Jó neki Veled lenni! Jó látni a megfáradt emmauszi tanítványokat, akiket szemrehányás nélkül elkísérsz, és olyan szépen beszélsz velük, hogy lángoló szívvel a sötét éjszakában útra kelnek, hogy megerősítsék a csüggedt társaikat.

A mézbe mártott orvosságot szívesen vesszük be. A mesébe öltöztetett bölcsességnek azonnal otthont ad a szív.

A közel 2000 éves PHADROS  római író mesél egy öreg anyókáról.  A néni rőzsét szedett az erdőben s a vállán cipelte. A súly egyre nehezebb lett. Egyre görnyedtebben vitte. .. Egyébként is belefáradt már az életbe. Földre tette terhét. Leült.

Fölsóhajtott. ” Bárcsak jönne már értem a halál.”  – S abban a pillanatban megjelenik a Halál.

Néhány nappal ezelőtt az egyik barátom beszámolt egy próbáról, ami rengeteg nehézséget okozott neki a nyár folyamán. Sok reménykedés és ima után végre megtalálták álmaik otthonát.

Azonban, amikor eljött az idő, hogy aláírják a szerződést egyik probléma jött a másik után. Hónapokig tartott a huzavona, és már úgy nézett ki, hogy az álmaiknak lőttek. De aztán végül mégis az övék lett a ház.

2020. november 20. – Péntek

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).

Élet olyan, mint egy vonatutazás:

Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.

Sajnos a valóság más.

Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.