Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót.

„Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János evangéliuma 12. rész 25-26. vers

Micsoda ígéret ez a mai reggelen számodra! Ha Jézusnak adod életedet, ha szolgálatába állsz, akkor megígéri, hogy vele leszel egy örökkévalóságon át.

S nemcsak vele leszel, hanem az Atya különleges szeretetével átölel, megbecsül.

Csúnya volt, tömzsi és púpos is. A negyvennégyes év légibombázásai alatt vesztette el úgyszólván mindenét; így került hozzánk, a parókiára. Lakásunk jórészt üresen állt, a szuterénben húzódtunk meg apró gyermekeinkkel. Az volt az óvóhely. Ő egy parányi szobácskában lakott fölöttünk. Júlia testvérnek szólította mindenki. Méltán. Senkije sem volt, így lett sokunk testvére, munkatársa, helyettese, kisegítője; kis családomnak és egyházközösségünknek, a nagy családnak mindenese.

2020. november 19. – Csütörtök, Árpád-házi Szent Erzsébet

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.

Olyan az ember természete, hogy tudni szeretné, mi vár rá az életben, mit tartogat a jövő. Szeretnénk tudni, hogy ki lesz a párunk, mikor lesznek gyerekeink, hogy alakul majd a karrierünk, hogyan teljesülnek be az álmaink, és vajon elérjük-e a céljainkat, le tudjuk-e adni a plusz kilókat…

Semmi baj nincs azzal, ha gondolkodunk a jövőnk felől, de ne felejtsük el, hogy az életet mindig csak a mában tudjuk élni – egyszerre csak egy nap áll a rendelkezésünkre, egyszerre csak egy lépést tudunk tenni.

 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,

de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:12-14)

A minap elmélkedtem azon, amit Pál mondott a Filippi 3:12-14-ben.

A rendőr megállított az úton egy autóst, aki túllépte a megengedett sebességet.

- Ön túlságosan gyorsan hajtott.

- Igaza van! – szólt az autós és abban a reményben, hogy nem kell büntetést 

fizetnie, hozzáfűzte: 

- A közúti rendőrség hadnagya vagyok. Jelen pillanatban szabadságon.

A rendőr egy pillantást vetett az igazolványra, de mégis megbüntette.

- Fiatal barátom – mondta a hadnagy kissé felindult hangon -, egy szép napon 

találkozunk a főnöki irodában és egy hadnaggyal áll majd szemben.

Egy asszony kijött a házból és három  szakállas öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt:

“Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be és egyetek valamit!”

“A ház ura itthon van?” – kérdezték.

Nem – válaszolta az asszony. – Nincs itthon.

“Akkor nem mehetünk be” – felelték.

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Máté evangéliuma 26:41

"Azt hittem, ezt nem lehet elrontani!"

"Olyan könnyűnek tűnt!"

"Ezt nem hiszem el, hogy nem voltam rá képes!"

"Hogy tehettem ilyet?"

"Ez nem én voltam, én nem tennék ilyet!"

Gondolom, nem csak én vagyok ezen a bolygón, aki mondott már ezekhez hasonlókat.

Amikor elképzelünk egy nehéz helyzetet, gondolatban tudjuk, hol vannak a buktatók, de az események menetében nem mindig könnyű észrevenni, hol kellene nagyon óvatosnak lenni.

2020. november 18. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért.