Isten, újjászületett gyermekei, egy elmúló látható világ, ideiglenes és egy örökkévaló láthatatlan ország, örökkévaló, állampolgárai. És mint ilyenek: hittel és boldog örömmel vallhatják, Pál apostollal együtt, azt a drága bizonyságtételt, melyet a Filippi levélben, a 3-ik fejezet, 20-ik és 21-ik versében, olvashatunk.

,,Mert ami országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket"

Ezekből a versekből kitűnik, hogy Isten, gyermekeinek, dicsőséges országa a mennyben van, ezért nem látható még.

Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.

A barátság egy elme két testben.

Egy igaz barát az aki besétál, akkor amikor az egész világ kiment.

Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket.

Ha 100 évig akarsz élni, akkor én 100 év mínusz egy napig akarok élni. Nem akarok nélküled meghalni.

Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 

Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 

Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 

Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!

Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról!

Pecznyik Pál: Íme, az Ember! János. 19, 5.

János Evangéliumának 19-ik fejezetében, az ötödik versben olvasható 3 megrendítő szó: „ Íme, az ember” Jézus volt az-az ember, aki mit Fiú Isten, rövid időre emberré lett, hogy önként magára vállalja, a ránk kiszabott, bűn miatti halálos büntetést!

Ő a dicsőséges koronás Fő, ott áll megalázottan, töviskoronásan, összekötött kezekkel, a verésektől eltorzult arccal, vádlója, Pilátus előtt. Valóban, a mi bűn által eltorzult arcunkat jelenítette meg ő.

Reggel már úgy ébredtél, hogy kapar torkod? Esetleg estére ment el a hangod? Ne aggódj, van hatékony orvosság!

A torokfájás örökzöld probléma, amely az év bármely szakában rád törhet, megkeserítve a reggeli ébredéseket, ellehetetlenítve a kellemes beszélgetéseket.

Bár az esetek többségében magától elmúlik, és amennyiben nincsenek egyéb panaszok – láz, köhögés – egészen jól viselhető, sok, egyébként jó dologban akadályozhat meg: ilyenkor nem esik jól a forró étel-ital, le kell mondanod a fűszeres finomságokról és a tavaszi estéken elkölthető pohár borokról is.

Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg".

Utánozhatatlan örök szeretet: János 3, 16.

A világot teremtő és fenntartó, örökkévaló Isten, olyan mérhetetlen és utánozhatatlan szeretet birtokában van, mely felülmúl, minden emberi elképzelést!

A János 3, 16. minden Bibliaolvasó ember előtt, ismeretes. Mégis, még ma is, van üzenete, a ma embere számára. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” János. 3, 16.

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember volt és reklámként eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, ahová sok gyermek szempár követte, míg el nem tűnt a szemük elől.

Egy sereg fiatal vásárlót vonzott oda a felemelkedő lufi látványa. Azután eloldott egy kék színűt, majd egy sárgát is az árus. Egymás után felszálltak a magasba, egyre kisebbnek látszottak, majd eltűntek.

A kis néger egy darabig álldogált a fekete lufi előtt, majd bátortalanul megkérdezte: - Bácsi ha elengedné, a fekete lufi is felszállna olyan magasra, mint a többi?

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mt 5,14-16.

VISSZA A PADLÁSSZOBÁBA

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.