ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN…
Égi tűzben, zúgó szélben
Jött el egykor Isten Lelke,
Hogy a Krisztus kis seregét
A szent harcra elvezesse.
Lángra gyúltak hívő szívek
És megnyíltak bezárt ajkak, –
Fénye lobbant, öröme kélt
A győzelmi virradatnak!
Boldogságtól repdesett a
Tanítványok árva lelke,
A szerető Mester karja
Valamennyit átölelte…
Heteken át imádkozva,
Szent egységben várva-vártak, –
Pünkösd napján a remények
Ímé mind valóra váltak.
A krisztusi gondviselés
Vigasztalót adott nékik,
Hisz a válás perceitől
Fájó szívük most is vérzik…
De mit a Mester ígért:
Vigaszt, erőt, mindent nyernek,
Mert nagy hatalma van
Az isteni szeretetnek!
Apostolok, hős férfiak
Lángoszlopok gyanánt járnak,
A mennyei üzenetet
Elviszik a nagy világnak.
Szentléleknek erejében
Békét, áldást, üdvöt visznek
És egyre nő a tábora
A krisztusi igaz hitnek.
Égi tűzzel, zúgó széllel
Ma is eljön Isten Lelke,
Szent harcunkat: Krisztus ügyét
Vele visszük győzelemre…
Ha ránk fúj a mennyei szél:
Ma is tüzet fog a lelkünk,
Ma is veszünk ajándékot.
Ha az Úrhoz hittel esdünk!
Ó, Szentlélek, áldj meg minket,
Add erődet bő mértékben,
Küzdő zarándokok kérnek
Sok bajban és kísértésben.
Keskeny úton a cél felé
Törtet a mi fáradt lábunk, –
Segíts, hogy a célhoz érjünk
S feleúton meg ne álljunk!
Somogyi Imre
Utolsó hozzászólás