Amikor továbbhaladtak, betért Jézus egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.  Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.  Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"  Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,  pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.

Megbocsájtva

Esős nyár ígérkezett. Hamarosan be is váltotta az ígéretet, s olyan sokszor elmosta a vidám napsütést.

A fülemüle fiókák összebújva várták az eső végét a fészekaljban. A kicsi fészekben sokszor az énekszó helyett civakodás hallatszott. A szülők szomorkodtak emiatt.

Alfonz fülemüle különlegesebb volt a többinél, tollazata is szebb volt, de az éneke még annál is szebb. Aki csak hallotta vagy csodálta, vagy irigyelte.

Megérkezett a pollenszezon, ám a nagyja még hátravan azoknak, akiknél erőteljes allergiás tüneteket okoz a parlagfű virágzása.

Magyarországon minden negyedik embernél vált ki túlérzékenységi reakciót valamilyen anyag (növényi pollen, poratka, állatszőr, étel, napsugárzás, fémtárgy stb.). Az allergiások többsége a köznyelvben szénanáthaként emlegetett allergiás náthában érintett.

Út a könnyű náthától a befulladásig

A látszatra nem súlyos, ám a közérzetet és az életminőséget egyaránt hátrányosan befolyásoló, olykor heteken át tartó orrfolyást, köhécselést, könnyezést komolyan kell venni, vagyis kezeltetni kell, ugyanis – ellenkező esetben – a felső légúti irritáció következtében kialakul a tüdőbe vezető főbb légutak – elsősorban a hörgők – krónikus gyulladásos megbetegedése, az asztma.

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;  és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.  Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!

- Az a rossz - mondta -, hogy Galambos bácsinak elment az életkedve. Mindig akkor van baj, ha a beteg feladta a küzdelmet. Majd hozzátette:

- Az élni akarás a legjobb orvosság.

Az egyik nap Galambos bácsi maga mellé ültette a feleségét.

- Elmegyek, anyjuk. Nincs már nekem miért élnem.

Galambos néni megfogta a férje lesoványodott, vékony kezét, és ránézett az öregre.

Egyszer, egy konferenciánkon felhívtam egy csapat kisgyereket a színpadra, hogy szemléltessek velük egy fontos dolgot. Mindegyikük kapott tőlem egy ajándékot, amit habozás nélkül elfogadtak. Sokan megköszönték, sőt néhányuk még azt is mondta, hogy szeret.

Ezek a kicsik szabadon elfogadták az ajándékaimat. Egyikük sem mondta: „Én nem érdemlem meg. Ezen a héten nem voltam elég jó, így nem fogadhatom el.” Egyikük sem nézett rám furán, hogy vajon miért adok neki valamit.

A ló fehér volt, mint az angyalok szárnya, mint a legtisztább hó, bár - ha ez nagy néha, viccként szóba került, megjegyezték -, nem a "fehér ló fia", csak egy amolyan hétköznapi, szürke kancáé.

A gazdája azonban meglehetősen kedvelte, annak ellenére, hogy törékenyebb, kecsesebb volt a többinél, ezáltal kevésbé strapabíró, kevésbé terhelhető.

Azért végezte a dolgát, rendesen. Ha megpakolták a kocsit, húzta, inaszakadtáig, ha a hátára halmozták a rakományt, azt is eltűrte, zokszó nélkül.

Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,  világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,  palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. 

 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. 

 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 

Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. 

 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 

 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 

Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 

 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 

 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 

 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 

 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 

 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,  és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. 

 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,  ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 

 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 

 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 

 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,  az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. 

 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 

 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 

 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam!

Én Uram, én Istenem!

Áldalak Téged én Uram, én Istenem,

hozzád száll imám, ha a hajnal dereng

Oszlik az éjszaka sűrű sötétsége,

Fenséges Lényed, a szívem reménysége.

A Te öltözeted fény, világosság,

vizeken építed égi szép palotád.

Felhőid szekerén, s a szelek szárnyán jársz,

szolgáiddá tetted tüzek lobogását.

Általad e világ annyi sok szépsége,

földünk drága kincse, vagyona értéke.

Te adod értelmét, célját az életnek,

hogy utat mutasson, elküldted követed.

Minden tettünkért felelni kell

Egyszer egy birodalom rendjének örei tolvajokat üldöztek, akik a nagy szent, Manduka Muni házában kerestek menedéket.

A bölcs éppen meditációját végezte, igy tudomást sem vett a körülötte folyó eseményekröl, azt sem vette észre, hogy valakik a kunyhójában rejtöztek el. Csak akkor riadt fel, amikor a király szolgái kemény szóval kérdöre vonták:

- Ugyan, mit rejtegeted ezeket a gazfickókat! Biztosan te is a cinkosuk vagy!