Az eldobott köntös tanúsága

 Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! 

 Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva. 

 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt. 

 Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket?

„...arra kérlek benneteket, hogy isteni szeretettel szeressük egymást mindannyian! Ez a parancs nem új a számotokra, hiszen már régóta ismeritek. Az isteni szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. S ez a parancs, amint azt kezdettől fogva hallottátok, így szól: az isteni szeretetnek megfelelően éljetek!"

(2 János 1:5-6)

A parancs, ami kezdettől fogva volt az, hogy szeressük egymást. Jézus úgy írja le ezt a parancsolatot, mint amitől a törvény és a próféták függtek (Máté 22:40).

 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. 

 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. 

Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után. 

Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet. 

 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. 

 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat. 

 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre! 

 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit." A fiatal alkalmazottak megdöbbentek.

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta Jézus:  "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.  Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.  A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

• saját verseskötet

  
  Kattints a linkre!
  http://kortars.weboldala.net/schvalm_rozsa/ind...

A horgász