Egyik napon, az iskolából hazafelé menet - még elsős gimnazista koromban - felfigyeltem egy srácra, ő is hazafelé tartott. Kyle-nak hívták.

Úgy tűnt, mintha az összes könyvét magával cipelte volna. Elgondolkodtam magamban, "Mi értelme van hazavinni valamennyi tankönyvünket az iskolából péntek délután? Biztosan egy különc, stréber alakról van szó" - véltem.

Már a zsúfolt hétvégi programom járt az eszem (találkozások a haverokkal és egy rögbi meccs a srácokkal holnap délután), így hát megvontam a vállam, és mentem tovább az úton hazafelé.

 Étkezés közben "vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és így szólt:

   - Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Majd vette a poharat, hálát adott, tanítványainak adta és így szólt:

   - Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára" (Mt. 26:26-28).

   Amikor Izrael fiai Egyiptomból kiszabadultak, megmentésükre elfogyasztották a húsvéti bárányt.

 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.(János5:7)

Istennek tetszik, ha megadhatja neked a szíved vágyát! Boldognak, teljesnek, erősnek akar látni, és azt akarja, hogy élvezd az áldásait. Amikor Isten Igéjét teszed első számú prioritásoddá, kapcsolatban maradsz Vele az imán és dicsőítésen keresztül, akkor Isten azt ígéri, hogy megadja a szíved vágyát.

A Zsoltárok 37:4-ben azt olvassuk, hogy „gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit”.

Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…(Rm 8:28)

Időnként belekeseredünk az élet nehézségeibe. Önsajnálatba megyünk át, mert torzultan kezdjük látni az életünket. A következő sorok más irányba terelhetnek bennünket:

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...

Nézz körül a világban! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.

Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor, akit szeretsz, mással látod,

nézz meg egy vakot...

 Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit,  és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.  Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára?

Van egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna Kebbicsnek hívtak. Mást sem csinált, csak panaszkodott Egész nap így siránkozott:

„Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."

„Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai."

„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye."

„A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne."

„A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek."

Egy reggel Anna Kebbics arra ébredt, hogy viszket az orra.

Virágvasárnap környékén már ráhangolódunk a húsvétra. Kinyitjuk a Bibliát, s talán a sok virágvasárnap környéki történetből is elolvasunk egy néhányat. Ha egybe olvassuk el ezeket és a hátteret is megnézzük, akkor rájövünk, hogy az a kor nagyon hasonlít a maihoz. Lehet, hogy már nem szamárháton, hanem terepjárón jár az átlag zsidó, és lehet, hogy autópálya vezet Jeruzsálembe, de az emberek alapvetően nem változtak.

Júdás már készül elárulni pénzért még Jézust is.

 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok,  teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,  igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.  Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:  egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,  egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.Ef 4,1-6.

Kedron völgyéből tavasz-illat árad,

Lágy szellő viszi Jeruzsálem felé…

A megújhodó élet zsongó muzsikája,

Kíséri halkan a kőházak közé…

Gyönyörű tavasz van… Mandulavirágos,

Varázslatos, csodálatos napja.

Áldozatul küldi a völgy az illatát

És himnuszt zeng a Kedron patakja.

A város élénk. A nép az utcán tolong,

Mert kire jött, egy Ember közeleg,

Aki csodát tesz, betegeket gyógyít…

A Messiást várók szíve megremeg.

Remény csillan a sóvárgó szemekbe,

A lelkek mélyén a tűz fellobog.