A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.  Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!"  Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.  Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.

hitvilág  

2013.03.30. | 07:23 Húsvétra szólnak ismét a harangok

A kereszténység legnagyobb ünnepén Jézus Krisztus mitikus feltámadását ünneplik meg – írja a vallástörténész-tanár, a Vallástörténeti kislexikon szerkesztője, Gecse Gusztáv, és kijelenti: a vallás gyökere az ember szellemi természetében jelölhető meg. Az ember szellemiségéből fakad az igazság keresése és a boldogságra törekvése.

Egy álom üzenete

'Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Aranymiatyánk

Virágszombatja estéjén
Mária Fiát kérdezvén,
Hogy nagyhéten mi lesz dolga,
Néki Szent Fia megmondja.

Virágvasárnap mit teszel?
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor anyám király leszek,
Jeruzsálembe bemegyek.

Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám beteg leszek,
A templomba nem mehetek.

Hát nagykedden mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám vándor leszek,
Utcáról utcára megyek.

Gerard van Honthorst (1590-1656): Krisztus Kajafás előtt

(Eseményrend: 226-240., VI. térkép/5.)

     Este fogták el Jézust a Gecsemáné-kertben. Hatszor hallgatták ki. Annásnál, Kajafásnál, a Főtanács előtt, Pilátusnál, onnan Heródeshez vitték, majd vissza Pilátushoz. Ő, aki a rómaiak júdeai helytartója volt, reggel hat órakor mondta ki felette a halálos ítéletet. Ezt mindenáron kierőszakolták, így ez közönséges gyilkosság volt a főpapok részéről.

 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.  A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá;  oda járultak hozzá, és ezt mondták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" - és arcul ütötték.  Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: "Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne."  Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha.

     Mikor Jézus elmondta utolsó beszédeit, kiment tanítványaival a Kedron patakon túl, a Gecsemáné kertbe. Először kérte életében, hogy ezúttal ne csak önmagukért, hanem érte is imádkozzanak, de ők elaludtak.

   Kissé eltávolodva tőlük, titokzatos "rettegés" és halálfélelem fogta el Jézust. Megingott kezében a "keserű pohár", azaz kérdésessé vált előtte a keresztáldozat vállalása. Szenvedései annyira súlyosak voltak, hogy verítéke "olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak" (Lk.

A szél suhogva borzong

   az olajfa-lombokon.

   A kanyargós úton, által az erdőn

   tömöttsorú fáklyások jönnek.

   Testemet ételül adtam,

   véremet italul adtam,

   könnyel mostam meg lábaitokat;

   Mégis egyedül maradtam. ...

   Testvéreim, tanítványaim!

   Égignyúló kemény kereszten

   holnap megölnek engem!

 Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: "Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem."  Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?  Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.  Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél?  Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: "Uram, ki az?"  Jézus így felelt: "Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom." Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának;  és akkor a falat után belement a Sátán.