Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.  

Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.

Mindenkor örüljetek,  szüntelenül imádkozzatok,  mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.

1Thessz 5,14-18.

AMIÉRT IMÁDKOZHATUNK

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

"Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink.

Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. 

Több diplománk van, de kevesebb bölcsességünk.

Nagyobb tudásunk, de gyengébb értékítéletünk. 

Több szakértőnk, de több problémánk.

Több gyógyszerünk, de kevesebb egészségünk. 

Eljutottunk a Holdra, és vissza is tértünk onnan, 

de gondot okoz, hogy átmenjünk az utca túlsó oldalára megismerni az új szomszédot.

Több számítógépet építünk, hogy több információt tárolhassunk, mint valaha, de kevesebbet kommunikálunk egymással.

Az egri protestánsok több évtizedes álma vált valóra, amikor 1930 decemberére felépült új templomuk.

A felépítendő templom helyének megállapítása és a templom felépítése nem volt akadályoktól mentes. A templom építésére a gyülekezet templomépítési alapot létesített.

Az alapban, 1900-ban 286 korona 40 fillér, 1909 végére már 48 378 korona 25 fillér volt. 1909. március 25-én az egyház vezetői 40 000 koronás tőkesegélyért folyamodtak az egyházkerületükhöz.

 Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?

- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak.Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

Nehéz egy több mint tízéves dalról beszélni, amely ráadásul egy két évtizede átélt istenélményről szól?

Minél régebbi egy dal, annál könnyebb róla beszélni. Az istenélmény, amelyből született, mindig ott mocorgott bennem.

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú
öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket.
Így szólt:
"Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek,gyertek be és egyetek valamit."

"A ház ura itthon van?" - kérdezték.
"Nem", válaszolta az asszony.

"Akkor nem mehetünk be" - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az
asszony elmondta neki mi történt.

"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok,
és hívd be őket!"

Az asszony kiment és újra behívta az öregeket.

 
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.

Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

 
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa