Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek… (János15:16)

A Biblia egyik nagyszerű története Dávid életéről szól. Jóval még mielőtt Dávid legyőzte volna Góliátot, és jóval azelőtt, hogy Izrael királya lett volna, azzal töltötte a napjait, hogy apja juhaira vigyázott a mezőn.

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.

Ma azt mondanánk, gyerekfejjel kötöttek házasságot. Lackfi János költő, műfordító alig volt húszéves, felesége Bárdos Júlia pedig tizennyolc, amikor összeházasodtak. Öt gyermekük született. Boldog párnak vallják magukat, de nem tagadják, sok nehézséggel megküzdenek a házasságukban.

Három nap együttjárás után Endre megkérte Katica kezét, és a lány igent mondott.

Minden nap téged hív, hogy megtöltsd szívedet annyi mosollyal, amennyi csak belefér.

Minden nap elhozza az új kezdet csodáját.

Számos előttünk álló pillanatot szokványos napnak látunk csupán, de mindannyiunknak megadatott a lehetőség, hogy különlegessé tegyük őket.

Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés.

Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.

Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon.

Egy parancsoláshoz szokott, önfejű férfi egy fontos találkozóra igyekezett. Úgy döntött, hogy lerövidíti az utat, de rá kellett jönnie, hogy teljesen eltévedt.

Megkérdezte az utat a legelső személytől, akit meglátott - egy kisgyerektől. „Fiú, merre van Dover?" - kérdezte nyers hangon. „Nem tudom" - felelt a gyerek kicsit feszélyezetten.

„Akkor hát - pattogott a férfi - milyen messze van Brighton?"

„Azt sem tudom" - válaszolt a fiú.

„Van itt valaki a közelben, aki meg tudná mondani, merre menjek?" - emelte fel hangját a férfi.

A diakónia, vagyis a rászorulók között végzett szeretetszolgálat az egyházi élet egyik igen fontos ága, ezért az egyház szeretné elismerni az abban fáradhatatlanul tevékenykedők munkáját – nyilatkozta portálunknak Beszterczey András.

 Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakirol.

Az elso nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következo hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent.

Rájött arra, hogy sokkal egyszerubb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét.

Közelében volt egy út, amely a faluba vezetett.

Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott: „Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el...”

Később egy másik utas jött arra. Ő pedig ezt gondolta: „Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk...”

A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:  „Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember.

 -Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.

- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.

A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet, - folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.

-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.

-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.