Talán az, ahogy a nevét kimondta. A hangszín, a hanglejtés. A galileai akcentus. Talán a hozzá kapcsolódó emlék: az a pillanat, amikor hallotta, hogy valaki kiejti a nevét, anélkül, hogy közben démonok üvöltöztek volna a fejében.

„Mária.”

Korán reggel kiment a sírhoz. Mielőtt még a nap felkelt volna. Mielőtt bárki is tudta volna, hogy a Fiú feltámadt.

Elég rosszul érezhetjük magunkat, ha az alábbi dolgokkal megkeserítjük az életet.

Szándékosságot feltételezünk

A kiegyensúlyozott, boldog emberek nem gondolnak személyes sértésre, támadásra, ha például valaki bevág eléjük az úton, vagy nem hívja vissza őket telefonon. Nem szabad állandóan megsértődni, csak magunknak ártunk vele.

Előrevetítjük a tragédiát

Sok embernek van az a rossz szokása, hogy egy dolog lehető legrosszabb kimenetelére számítunk, csak hogy a végén kellemesen csalódjunk.

Drága  Én!

Ahhoz, hogy minden számodra jó legyen, még sokat kell tanulnod. Ezért most leírom Neked, mikre figyelj az utad során!

Legfőként arra kérlek, fogadd el önmagad olyannak, amilyen most vagy. Ne félj ezt megtenni, nincs mit veszítened, hiszen, amikor csak kedved tartja, mindig lehetőséged van változtatni magadon. Addig meg az a legjobb, ha önmagad így szereted. Szeresd önmagad, úgy, ahogy vagy!

Lásd magad valóban! Légy magad számára gyönyörű (kívül, belül) úgy, ahogy vagy.

  Az asztalos, akit felfogadtam, hogy segítsen rendbe hozni a régi gazdaépületet, éppen végzett egy nehéz nap munkájával.

Egy defekt miatt csak egy órás késéssel tudott munkához látni, azután elromlott a villanyfűrésze, majd pedig ősrégi teherautója mondta be az unalmast.

Én vittem haza kocsival, és útközben mindketten néma csöndben ültünk. Amikor megérkeztünk, behívott, hogy ismerkedjem meg a családjával. Útban a bejárati ajtó felé egy pillanatra megállt egy alacsony fánál és mindkét kezével megérintette a fa felső ágait.

2020. november 6. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.

„Miért nem mondod – AMI MONDHATATLAN,

Miért nem látod – AMI LÁTHATATLAN,

Miért nem érzed – AMI FÖLFOGHATATLAN,

És miért nem segítesz azon, aki nem kéri tőled – DE BENNE VAN A TEKINTETÉBEN?”

(Egri Csaba)

Betegszobában

Az egészséges emberek nagy része erősen viszolyog a betegségtől és a beteg embertől egyaránt. Többnyire azonban az élet leszoktat bennünket erről a viszolygásról. Közeli barátságban voltunk egy fiatalemberrel, aki nem volt hajlandó meglátogatni beteg rokonait sem, nemhogy még egy idegent.

,,A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után, kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket.

Ferike „Penetratio bulbi” diagnózissal került felvételre a klinikára, ami közönségesen és durván annyit tesz, hogy kilyukadt a szeme.

Az ő esetében ugyan az elkövető és az áldozat is önmaga volt, köveket kalapált egy sóderdombon. Nem volt ebben semmi különös, máskor is előfordult már, hogy kincseket keresett a hátsó kertben, igen ám, de most nem múlt el nyomtalanul a kaland, egyszer csak azt vették észre az otthoniak, hogy a Feri gyereknek piros a szeme, s hiába kamillázzák, csak nem megy le róla.

Toni Bernhard 2001. május 22-én párizsi nyaralásra indult a férjével, azonban a második napon elkapott egy fertőzést, és a vakáció nagy részét ágyban töltötte. 10 évvel később állapota szinte változatlan volt. Ekkor szedte össze azokat az életbölcsességeket, amelyeket a betegsége alatt megtanult, és amelyekből beteg és egészséges emberek egyaránt okulhatnak. Íme, néhány a leginkább elgondolkodtatóak közül.

Ne félj a változástól, merj!

Toni szerint az életben újra és újra vannak olyan helyzetek, amikor fel kell adnunk régi szokásainkat, ám ahelyett, hogy ezt elfogadnánk, és az új, elérhető lehetőségek felé nyitnánk, görcsösen ragaszkodunk a régi életünkhöz.