Valami elveszett ebből a világból...

  ...... ........... .....

Gyerekkoromban sokat láttam őket hazafelé jönni a hegyről. Hárman - négyen de néha egyedül is jöttek, hátukon hatalmas köteg gallyal, aminek roppant súlya csak kissé előredőlve volt viselhető.

Nagymamámék szomszédjában lakott egyikük, egy hegyoldalba vájt kis házban.

A hegy felől egy hosszú, keskeny kőlépcső vezetett a házhoz.

De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.  Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott. 

 Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt.

Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.

Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott...
,,Szia!" - mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.

Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült.

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek.  Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz.  Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által.  A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.

A Csendes-óceán távoli szigetein, a Nurabandi szigeten és a mellette lévő

Az itteni szigeteken a tehenek jelentették a szokásos jegyajándékot. A legszebb lányokért négy, nagyon ritkán öt tehenet is ajánlottak. Miközben Johnny Lingo Nurabandi legdörzsöltebb kereskedője volt, Sarita apját Kiniwata leggyengébb képességű kalmárjának ismerték. Sam Karoo úgy döntött három tehenet fog kérni lányáért és kettőhöz ragaszkodik, míg Johnny meg nem adja az egyet.

Csak akkor értettem meg, hogy valójában miért is nevezik sok vidéken a lumbágót boszorkánylövésnek, amikor engem is eltalált.

Hirtelen jött, alattomosan támadott hátba. Egy – látszatra – hétköznapi mozdulat, és már nem tudtam kiegyenesedni. Ha megpróbáltam, szinte úgy éreztem, hegyes nyíl állt belém, ráadásul járni nem, csak araszolni tudtam, azt is csak a falak meg a bútorok mentén.

Nem volt mit tenni, valahogy el kellett jutnom a háziorvosomhoz, hogy mielőbb szabadítson meg ettől a testet, lelket egyaránt megnyomorító érzéstől, a fájdalomtól.

Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!"  Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem?

Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!". Vujity Tvrtko most téged is beavat abba, hogy őt ki tanította meg a legfontosabbra.

A csendnek olykor gyönyörű a hangja. Hallgatni mindazt, amit nem hallunk, csak érzünk. Weisz Fannitól tudom mindezt. Amióta ismerem, azóta figyelem a csendet. Mert akinek nincs hallása, annak a szemei, a mosolya minden elárul, az ölelése erőt adhat.

Háborús időkben gyakran lehetünk tanúi az igaz, önfeláldozó barátság példájának.

Egy ilyen történet két elválaszthatatlan jó barátról szól az első világháborúban.

Együtt jelentkeztek a hadseregbe, együtt vettek részt a kiképzésen, együtt mentek hajón külföldre, és egymás mellett küzdöttek a fronton.

Az egyik támadás alkalmával az egyikük a szögesdróttal borított mezőn olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudta visszavonszolni magát a lövészárokba.