Hogyan van ezzel az azért vagyok rossz, mert te jó vagy dologgal? Jézus egy példázatban ezt a kérdést adja a gazdag ember szájába, aki munkásokat fogadott a szőlőjébe: „a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Máté 20,15).

A történet – ahogyan sok társa is – a Mennyek Országáról szól. Hasonló a Mennyek Országa ahhoz a gazdához, aki munkásokat fogad fel a szőlőjébe, és ugyanannyi fizetséget ad annak, aki egy órát dolgozott, mint annak, aki reggeltől robotolt.

 Ismét tanítani kezdett Jézus a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.  Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:  "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,  és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.

Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! 

 Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. 

 Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével. 

 Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza. 

 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az ÚR kőfalat és bástyát állított védelmére. 

 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt! 

 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. 

 Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre!

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,

taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,

hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,

ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,

karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,

folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,

könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

A kövek közé hullott mag

Már nem félek annyira...

A kövek közé hullott mag kicsírázott, szárba szökkent s körülnézett a világban. Gyökerei küszködnek a kemény anyaggal, réseket keresnek a termőtalaj felé. Vizet szívnának fel, mert szomjas a növény. Ennének, hogy vastagodjon a szár, húsosodjanak a levelek, hogy a bimbók kiviruljanak. A világ száraz, üres, kegyetlen. Mint a kövek. Nem enged semmit, elnyom mindet. Mint a kövek.

Mégis élni akarok!

Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott.  Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult,  és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!  Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá!

Egy olyan igazságról szeretnék mesélni nektek, ami megváltoztatta az életemet. Nem számít hányszor hallottam, írtam, vagy tanítottam róla, a megértés, amit Isten adott nekem ezzel kapcsolatban, mindig ámulatba ejt és bátorít.

Hiszem, hogy veled is így lesz, ha valóban megérted és magadévá teszed ezt a kijelentést: újjászületett keresztényként, a szíved a világmindenség Istenének lakhelye!

Galambos bácsi nagyon beteg volt. Tudta ezt ő is, és magában le is számolt az élettel. A felesége mégis végtelen gondossággal ápolta.

- Nem kell ez már - mondogatta az öreg, - úgyis elmegyek nemsokára.
Ha az asszony ilyenkor ellenkezett vele, csak legyintett. - Kár beszélni róla.

Galambosék kettesben éltek. Volt ugyan két lányuk, de az egyik Kanadába ment férjhez, és bár küldött néha egy-egy levelet, évek óta nem látták. A másik lány, igaz, Magyarországon lakott, de nem törődött a szüleivel, még csak nem is telefonált soha.

Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 

 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 

 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 

 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 

 URam, Istenem