Eljött az óra, s a kárhozat fia,

hűtlen elárulta, az Emberfiát,

mint egy elvetemült rablót elfogtak,

a gonosz ellenség, kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva

ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát

tagadás, mielőtt a kakas szólalt,

gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,

megütöttek s hangzott gonosz káromlás.

Az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából... visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. (Lk 23,55-56)

Jézust keresztre feszítették. Élete véget ért. Asszonyok a közelben állva nézték, ahogy leveszik testét a keresztről, és elviszik eltemetni. Elhatározták, hogy még egyszer utoljára tiszteletet adnak annak az embernek, akit követtek. Illatszereket és drága kenetet készítettek az Úr testének bebalzsamozására. 

Próbálom elképzelni, mit éreztek az asszonyok.

Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. (Mt 26,75)

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt. Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is".

Péter nagyon öntudatos ember volt. Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások.

Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!" — mondta nekik. De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette.

Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!" (Márk 14:32-34,)

Kérlek, gyere velem egy pillanatra, és vegyük szemügyre a történelem legsötétebb éjszakáját.

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás41:10)

Amikor jól mennek a dolgok, könnyű mondogatni, hogy „Dicsőség az Úrnak! Halleluja!” Könnyű elhinni, hogy Isten szeret, amikor az ember a hegy tetején van és élvezi a napsütést. De mi van akkor, amikor a sötét völgy alján vagyunk ellenségekkel körülvéve?

Dúsgazdag egyedül álló ember mielőtt meghalt, úgy intézkedett, hogy temetése hajnali négy órakor legyen és végrendeletét a temetése után azonnal bontsák fel.

A kegyetlenül korai időben tartott temetésen a milliomosnak csupán két barátja vett részt. Midőn a temetés után a végrendeletet felbontották, abban a milliomos utolsó kívánsága az volt, hogy minden vagyonát osszák szét azok között, akik a temetésén részt vettek.

A milliomos jól gondolkodott.

„Uram, vezess engem… egyengesd előttem a te útadat!” (Zsoltárok 5:8 Károli)

Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy.

Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”. 

Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned:

1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre.