A cukorbetegség kezelésének kitanulása majdnem felér egy új szakmával. A médiában megjelenő információk pedig sokszor ellentmondanak egymásnak.

A cukorbetegség leggyakrabban azért alakul ki, mert a szervezetben termelődő inzulin nem tudja vércukorszint-csökkentő hatását megfelelő mértékben kifejteni. Szervezetünk cukoranyagcseréjét az inzulin szabályozza.

Az inzulin olyan fehérje, amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek sejtjei állítanak elő.

 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!

 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" (János7:37-38)

A vallás egy ideig megnyugtat, de sohasem elégít meg. A gyülekezeti elfoglaltságok elrejthetik a szomjúságot, azonban egyedül Krisztus képes kioltani azt.

Egy lelkész minden erejét felemésztették a rázuhanó anyagi és családi bajok, betegségek és a rengeteg kapálás.

Szinte agyon lapították a terhek. Csak teste-lelke utolsó erőfeszítésével tudott már egy-egy szolgálatra készülni. Egy este hiába húzta meg a kis templom apró harangját, nem jött senki, egy árva lélek sem az istentiszteletre. Csak várt, várt a sűrűsödő szürkületben, hogy csak egy neszező lépést hallana, de süket csend vette körül. 

Akkor leborult a nyikorgó padra, ráborult a kopott fára, és sírt.

 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. 

 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg,  és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.  Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.

Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka.  A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden-minden Isten ajándéka.Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent.

Végül is lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket.

Egy vándor, aki a boldogságot és a tökéletességet kereste egész életében, az útja során eljutott egyszer egy csodálatos völgybe, ahol az erdő közepén egy kis hegyi tó csillogott.

A közeli faluban élő emberek azt mondták, ez a hely a mennyország kapuja, és ha valaki kitartóan és jól figyel,akkor itt meghallhatja az angyalok énekét, és egy kis időre bepillanthat a mennyországba.

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.  Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".  Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.  Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."  Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."  Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.

 Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.

Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét.

A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.

Hogyan mondhatják, hogy az életem nem sikeres? Hát az semmi, hogy hatvan évig volt mit ennem, és megúsztam, hogy megegyenek? (Logan Pearsall Smith)

Valószínűleg végig sem gondoljuk, hogy az alapos rágás a jó emésztés alapfeltétele, illetve az első lépés, amivel megkönnyítjük a táplálék útját a tápcsatornán. Hogy miért? 8 indokot tudunk, hogy miért érdemes akár 30-szor is megrágni minden falatot.

1. Az alapos rágás segíthet abban, hogy minden tápanyag optimálisan szívódhasson fel az emésztés során.

Amikor a sokasághoz értek, odament Jézushoz egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?