2020. november 3. – Kedd

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem.

Az igaznak az emlékezete áldott... (Péld. 10,7)

Bezárt a hó a szobámba. Kint térdig ér, vagy még magasabban. Akik beszélgetni jöttek volna hozzám, otthon maradtak. Dermesztő a hideg. Metszőn fúj a szél. Ritka délután: egyedül vagyok. Csak ülök, és emlékezem. A holtakra - mint az öregekre. Sorra, ahogy eszembe jutnak.

Lajosra,

a legokosabb osztálytársunkra a gimnáziumban. Dolgozatairól írtuk le a matematikafeladatokat.

Mert mi, maturandusz urak, udvaroltunk.

Most halottak napján minden ember valahogy találkozik a halál gondolatával és ez által közelebb kerülünk hozzád, Istenünk.

Veled találkozik a gyermek, aki legtöbbször csak azt a számára izgalmas és játékos eseményt veszi észre a napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál.

Találkozik a fiatal, aki talán közömbösen és unottan van jelen, de valami fojtogatót ő is érez a levegőben.

„Kint voltál te is halottak napján a temetőben? Óvatosan magadhoz szorítottad az ősz virágait, hogy össze ne törjék a tolongásban, aztán ott hajlongtál egy sír előtt. Ujjaid gereblyéjével lesimogattad róla a leveleket, és kigyomláltad a gazt, amely egyaránt nő élők között és holtak fölött.

Aztán: megszépítetted kissé a halált, virágaiddal eltakarva a nyirkos földet. Majd kissé hátraléptél – kezed összekulcsoltad – és nézted, hogy szép-e? Elég szép-e?

A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre 

fájóan szép sorai: 

Ó hányszor kell a sírra néznünk, 

Hogy vigasztaljuk önmagunk, 

Dobjuk el a tettető álcát: 

Ma ünnep van, ma sírhatunk. 

(Ady: Halottak napján)

Bennem ilyenkor egy kérdés tevődik fel: 

Elég időt szentelünk-e életükben szeretteinknek? 

Gondolom, mindenki fejében megfordult már 

- a sír előtt állva az a gondolat, hogy mily rövid az élet.

2020. november 2. – Hétfő, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:

„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.

Néhányan úgy érzitek, csak egy marék hamu maradt az életetekből, semmi nem sikerült, egy álmod sem valósult meg.

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy túl vagy a halálon, túl vagy a temetésen, most itt az idő, hogy feltámadj.

A jó hír, hogy addig nincs vége, míg Isten nem mondja, hogy vége.

Neki van még rá módja, hogy álmaidat megvalósítsa.

Miért nem kötsz vele egyezséget?

Miért nem rázod le magadról ezt az áldozati hozzáállast?

" Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk."  /Róm 5,8/

"Életem és útjaim során a legtöbb valódi, mély és forró szeretetet a temetőben láttam. A ravatalozóban és a sírnál.

Utólag döbbenünk rá, hogy szeretünk. Ott az elvesztés pillanatában szeretünk igazán, amikor szembesülünk azzal, hogy "nincs".

2020. november 1. – Vasárnap, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.

Az öt sola öt latin kifejezés, melyek a reformáció alatt jelentek meg és összefoglalják a reformátorok alapvető teológiai hitét a római katolikus egyház tanításaival szemben.

A sola szó jelentése latinul: egyedül, kizárólag. Az öt sola kifejezi a protestáns reformáció öt alapvető hittételét, azokat az alapokat, amelyek a reformátorok hite szerint a keresztyén élet és hit gyakorlásában alapvetőek.